Sziasztok!
Igaz, az elején úgy ígértem, minden egyes hónapban hozok majd egy interjút, sajnos ezt nem sikerült teljesítenem, ugyanis minden kérdést egyesével, random küldök el a kiválasztott bloggereknek/bloggerináknak, ami igencsak időigényes, ha valaki nem elérhető a nap huszonnégy órájában.
Ezúttal egy nagyon kedves és aranyos bloggerinát faggattam ki, és örülök, hogy pont rá esett a választásom, ugyanis eddig még nem beszélgettünk, de a kérdések alatt nagyon sokszor mosolyt csalt az arcomra a válaszaival (is). Emellett persze roppant tehetséges, úgyhogy ne féljetek belekezdeni a történeteibe, mert az Elemi ösztönért például ölni tudnék. Örök kedvenc marad.
Ezúttal egy nagyon kedves és aranyos bloggerinát faggattam ki, és örülök, hogy pont rá esett a választásom, ugyanis eddig még nem beszélgettünk, de a kérdések alatt nagyon sokszor mosolyt csalt az arcomra a válaszaival (is). Emellett persze roppant tehetséges, úgyhogy ne féljetek belekezdeni a történeteibe, mert az Elemi ösztönért például ölni tudnék. Örök kedvenc marad.
Ahol megtalálhatjátok:
---------------------------------------
szerecsendio: Szia! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést! Volt már hasonlóban részed? Amikor elkezdted a blogolást, gondoltad volna, hogy bárki, bármilyen okból majd interjút szeretne készíteni veled? Milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
Tyra: Szia! Számomra a megtiszteltetés, hogy felkértél. Igen, volt már rá példa régebben, hogy egy interjút csináltak velem, de még mindig meglep, hogy ilyenben részesülhetek. Soha nem gondoltam volna, hogy a blogolással olyan elismerést szerezhetek, minthogy most a Te interjúalanyod lehetek.
szerecsendio: Olvastam már, hogy volt olyan blogod/történeted, amit végül nem fejeztél be. Gondolom az ehhez hasonló elhatározások fokozatosan érlelődnek az emberben. Melyik volt az első pillanat, amikor úgy érezted, ennek nem fogsz a végére érni? És melyik volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban?
Tyra: Igen, valóban van olyan blogom, amit nem fejeztem be, és amit azóta is sajnálok, főként azért, mert sok olvasómat cserbenhagytam. A döntést sok apró, majd egyre nagyobb és nagyobb befolyásoló tényező előzte meg, melynek a következménye az lett, hogy fel kellett hagynom annak a történetnek az írását - illetve magát az írást is, majd' egy évig. Az ilyet - legalább is számomra - nem lehet hirtelen elhatározni. Kell jó pár nap, hét, vagy az én esetemben akár hónap is, hogy ehhez a pontig eljusson az ember, és az egykor felmerülő gondolat biztos választássá avanzsálódjon. Nekem az a bizonyos utolsó csepp az az eset volt, mikor elveszett egy olyan írásom, amire hosszú idők óta végre büszke lehettem. Ez vezetett végül ahhoz a döntéshez, hogy ideje szünetet tartanom, mint blogger.
szerecsendio: Személy szerint nagyon örülök, hogy visszatértél. Honnan jött az ötlet az Elemi ösztönhöz? A szereplőket vagy a történetet álmodtad meg előbb?
Tyra: Jól esik ezt olvasni. Én is örülök, hogy visszatérhettem. *mosolyog* Hm, ez nehéz kérdés, hiszen nem titok, hogy az Elemi ösztön három, különböző történetemből formálódott a mostani alakjára. Viszont, ha úgy vesszük, akkor előbb volt meg a történet, és csak ezután alakultak ki/át a szereplők azokká, akiket az Olvasóim is megismerhettek. Nem mellesleg a férfi főszereplő (Damien) transzformációjával adtam - úgymond - szabad utat magamnak az íráshoz, azzal a felkiáltással, hogy "Már pedig én fogok írni egy történetet Damiennel!"
Oké, akkor végül is nálam az a válasz érvényes, hogy hellyel-közzel egyszerre történt mindkettőnek a megálmodása.
Oké, akkor végül is nálam az a válasz érvényes, hogy hellyel-közzel egyszerre történt mindkettőnek a megálmodása.
szerecsendio: Miért pont a tűz kinézisére esett a választásod? Ha te is uralhatnád valamelyiket, ugyanezt választanád?
Tyra: Amikor írtam az Elemi ösztön vázlatát, még nem tudtam, melyik kinézist válasszam a főszereplőnőnek, csak miután kialakult bennem Tadleigh karaktere. Abban biztos voltam, hogy az ő személyiségéhez hűnek kell lennie, és azt hiszem - vagy legalább is, remélem -, jó döntést hoztam.
Hogy ugyanazt választanám-e? Ezen még nem gondolkoztam, de valószínűleg igen. Fogalmazzunk úgy, hogy Tad piromániáját nem volt nehéz kitalálni. *mosolyog*
Hogy ugyanazt választanám-e? Ezen még nem gondolkoztam, de valószínűleg igen. Fogalmazzunk úgy, hogy Tad piromániáját nem volt nehéz kitalálni. *mosolyog*
szerecsendio: Taddynek nincs túl sok barátja, és az egyetlen barátjáról is kiderült, hogy manipulátor. Szerinted, ha tényleg létezne, akkor sem lenne képes szoros barátságokat kötni? Mert szerintem a személyisége nem olyan riasztó vagy különc. Én legalábbis nagyon bírom, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Tyra: Nekem is szívem csücske Taddy, és igazán örülök, hogy sikerült őt megszerettetnem az Olvasóimmal is. De ez talán éppen azért lehet így, mert mi, úgy mond, jobban ismerjük a lányt - főként annak gondolatait, valós személyiségét -, mint az iskolatársai. Ők nem láthatják mindezeket, csupán annyit következtetnek le róla, hogy mindig egyedül van, azzal a néma fenyegető habitusával karöltve, és van benne valami, amivel nem tudnak mit kezdeni. Nos, az a valami lenne, ugyebár, a Quinta mivolta. Ezt a különcséget nem képesek befogadni a kortársai, és éppen ezért nincs barátja sem. Csak egy Manipulátor, ugyebár.
Nyilván, a valóéletben nem léteznek Quinták, se Energiatolvajok (Manipulátorok) és természetfeletti képességgel bíró Vadászok sem, így ez nem akadályozná a társasági életében Taddy-t. Ugyanakkor tény és való, hogy Tadleigh nem egy könnyű eset. Minden csupán attól függene, lenne-e olyan ember a környezetében, aki igaz baráttá tudna válni, emellett a nem éppen hétköznapi, gimnazistalány mellett. De én úgy hiszem, igen. *mosolyog*
Nyilván, a valóéletben nem léteznek Quinták, se Energiatolvajok (Manipulátorok) és természetfeletti képességgel bíró Vadászok sem, így ez nem akadályozná a társasági életében Taddy-t. Ugyanakkor tény és való, hogy Tadleigh nem egy könnyű eset. Minden csupán attól függene, lenne-e olyan ember a környezetében, aki igaz baráttá tudna válni, emellett a nem éppen hétköznapi, gimnazistalány mellett. De én úgy hiszem, igen. *mosolyog*
szerecsendio: A történetedre nem igazán illenek rá a megszokott sablonok. Hogyan kezeled az esetleges ihlethiányokat?
Tyra: Oh, ezt bóknak veszem. Köszönöm, igyekszem elkerülni azt, hogy a történetem sablonossá váljon. Nos, hogyan kezelem az ihlethiányt? Őszintén? Szarul. Mármint rosszul.
Ilyenkor nem a legszebb formámat prezentálom a környezetemnek. Csak meredek a kis füzetemre (ahova lekaparom azt, amit most inkább nevezzünk vázlatnak), tördelem az ujjaimat, őrült pillantást intézek a körülöttem lévő tárgyakra, aztán vagy háromszor levágódok az ágyra, nagyon kecsesen és abszolút felnőttesen, nem csupán dacból. Végül - valami csoda folytán - elcsendesedem, és újra felbukkannak Damienék a fejemben. Igen, tudom, ez csalás. De a munka legnagyobb részét tényleg ők végzik el, én csak sodródom az árral és leírom, amit mutatnak nekem. Ez, tudod, ilyen kompromisszum köztünk: megihletnek, én közvetítek, cserébe nem néznek komplett őrültnek, hogy a képzeletem szüleményeivel társalgok.
Ilyenkor nem a legszebb formámat prezentálom a környezetemnek. Csak meredek a kis füzetemre (ahova lekaparom azt, amit most inkább nevezzünk vázlatnak), tördelem az ujjaimat, őrült pillantást intézek a körülöttem lévő tárgyakra, aztán vagy háromszor levágódok az ágyra, nagyon kecsesen és abszolút felnőttesen, nem csupán dacból. Végül - valami csoda folytán - elcsendesedem, és újra felbukkannak Damienék a fejemben. Igen, tudom, ez csalás. De a munka legnagyobb részét tényleg ők végzik el, én csak sodródom az árral és leírom, amit mutatnak nekem. Ez, tudod, ilyen kompromisszum köztünk: megihletnek, én közvetítek, cserébe nem néznek komplett őrültnek, hogy a képzeletem szüleményeivel társalgok.
szerecsendio: Ez aranyos, és hát na! Én is gyakran társalgok a képzeletem szüleményeivel... úgyhogy én sem nézlek komplett őrültnek. Előfordult már olyan, hogy annyira eltértél a vázlattól, hogy sehogy sem tudtál visszatérni egy-egy általad kedvelt jelenethez, így inkább kihagytad?
Tyra: Mily' megkönnyebbülés, hogy nem vagyok egyedül! Legalább ketten lehetünk őrültek a világgal szemben.
Volt, természetesen volt ilyen. Sőt. Hiába is van vázlatom, néha úgy érzem, teljesen felesleges, úgyis mindig azt írom le, ami jön. Nyilván van ezekben tudatosság is, de sokszor csak elkap egy ihlet, és azon haladok végig. Így vagy kénytelen vagyok a következő fejezetbe beleírni a vázlathoz hű részeket, vagy inkább olyanná formálom, amik a spontán jelenetekhez illenek.
Volt, természetesen volt ilyen. Sőt. Hiába is van vázlatom, néha úgy érzem, teljesen felesleges, úgyis mindig azt írom le, ami jön. Nyilván van ezekben tudatosság is, de sokszor csak elkap egy ihlet, és azon haladok végig. Így vagy kénytelen vagyok a következő fejezetbe beleírni a vázlathoz hű részeket, vagy inkább olyanná formálom, amik a spontán jelenetekhez illenek.
szerecsendio: Sokan mondják, hogy a blogspot nagyon megváltozott, és hogy jobban szerették a régi időket, amikor még a "kedvenceik" írtak. Te hogy vagy ezzel?
Tyra: Szeretem a változásokat, nyitott vagyok az új dolgokra, mi több, kihívást is jelentenek nekem. Azon, hogy milyen volt régen, mindig jobb elmélkedni, mint a jelenen. Mivel már régen volt, szerintem kialakul bennünk egy idealizált kép, és abba kapaszkodunk, nehogy elnyeljen minket az örökös változás. (Köszönjük, Horatius, elég volt mára ennyi bölcsesség. Carpe diem!)
Én csak annyit tudok, hogy a személyes "kedvenceim" az olvasóim, és ez nem fog megváltozni. (Sohaaaaaaaaa.)
Én csak annyit tudok, hogy a személyes "kedvenceim" az olvasóim, és ez nem fog megváltozni. (Sohaaaaaaaaa.)
szerecsendio: Nem is kell, hogy megváltozzon! És ha már feljöttek az olvasók. Te hány blogos történetet olvasol aktívan? Mennyire tartod fontosnak, hogy egy-egy általad kedvelt írónak hagyj egy őszinte véleményt?
Tyra: Ha ezt a kérdést úgy másfél éve tetted volna fel, akkor nem tudtam volna pontos számot adni, olyan sokat. Azonban - főleg az utóbbi időben - nagyon minimalizáltam a bloggeren való bolyongás időtartalmát. Két történet van, aminek az új fejezeteit mindig elolvasom, de szerintem az íróik nincsenek ezzel tisztában. A véleményt pedig tényleg fontosnak tartom - hát még az őszintét! Egy író csak innen tudhatja igazán, mit csinál jól, és mit kevésbé. Még szeptember előtt többé-kevésbé én is rendszeresen hagytam megjegyzéseket, mostanság ez az alkalom is, sajnos, minimalizálódott. Viszont úgy is közeleg az Újév, az új fogadalmak, etc... *kacsint*
szerecsendio: Így az Újév közeledtével, szeretnék sok-sok sikert kívánni hozzá. *mosolyog* Mit gondolsz azokról az emberekről, akik ilyenkor komoly fogadalmat tesznek, de nem tartják be? Én például tudom magamról, hogy hiába hitegetem magam, könnyen megszegem az ilyesmiket. Egy hete megpróbálkoztam azzal, hogy többé nem eszek csokit. Jó vicc volt! Ez miben lenne más, az év többi fogadalmától? Neked mi az újévi fogadalmad?
Tyra: Köszönöm szépen, viszont kívánok minden jót Neked is! *mosolyog* Szerintem, mindenki beleesett már ebbe a "hibába" - életében legalább egyszer -, hogy olyan fogadalmat tesz meg, amit úgyse tart be, de tudják is magukról, hogy nem fogják, mégis kimondják hangosan, mert ez a "szokás" ilyenkor. (Lásd, Te és az anticsoki-elved, vagy lásd én, a 100blogotelolvasokegyhuzamban-elvem.) Így vagyunk programozva, vagy mi a fene. (Káromkodhatok? Egyáltalán ez káromkodásnak számít? Ha zéró-káromkodás van, akkor inkább legyen a fene helyett... hm...öööö...nem tudom. Pont pont pont?) Éppen ezért, nem fogadok meg semmi komolyat. Vagy ha az annak számít, hogy januártól újra elkezdek edzeni, akkor nekem ez az újévi fogadalmam. *mosolyog*
szerecsendio: Hahaha, nos, nem hiszem, hogy ez káromkodás, bár ki tudja?! Az utolsó kérésem az lenne, hogy légyszíves csatolj egy képet, ami szerinted jellemzi az ünnepeket, legyen az a felhajtás, a vásárlás, az ajándékozás, vagy bármi. És kérlek, írd le, hogy miért pont ezt választottad. Még egyszer köszönöm, hogy szántál időt a kérdéseimre! Kellemes ünnepeket!
Tyra: Hm, ebben semmi mélyenszántó gondolat sincs, viszont megmagyarázhatatlan késztetést éreztem, hogy ezt a képet csatoljam. De azt hiszem, nem szükséges kommentálnom a miértet. *nevet*
Kellemes karácsony, te mocskos állat, és boldog új évet!
(...tartsd meg az aprót, te mocskos állat.)
Hahahaha, kihagyhatatlan! *mosolyog*
Kellemes karácsony, te mocskos állat, és boldog új évet!
(...tartsd meg az aprót, te mocskos állat.)
Hahahaha, kihagyhatatlan! *mosolyog*
Millio puszi Xx
szerecsendio
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése