2014. augusztus 31., vasárnap

23. Kritika - TABU [The Vamps fanfiction]

TABU [The Vamps fanfiction]
link (x)
Trailer:
-

Kinézet:
Az első gondolatom az volt, hogy: tetszik. Azonban, mivel ez egy kritika, szeretnék kitérni az apróságokra is, melyek szemet szúrtak. 
Valamilyen különös oknál fogva imádom a háttered, annak ellenére is, hogy mozaikos, amitől legtöbbször a falra mászom, mert az emberek nem értik meg, hogy nem szép. Nos, neked sikerült megdöntened az elméletem, szóval gratulálok. Ráadásul plusz pont, hogy nem mozog együtt a bejegyzésekkel.
Aztán ott vannak a bejegyzések, meg úgy maga az egész blog. A betűtípusaid szépek és olvashatóak,  a szöveg sorkizárt és a fejezetek címének kérdését is ötletesen oldottad meg, mert még sehol sem láttam, hogy egy dalszöveg kis részletének egyik sorát kiemeli az író, majd ezt a sort másolja be a fejezetek oldalhoz. Kreatív, erre nem is lehet mást mondani. 
A modulsávod egyszerű és nagyszerű - ez az egész blog esetében igaz -, a kék, a rózsaszín és a fehér kellemes hangulatot áraszt, ami illik a történethez, a főszereplőd személyiségéhez is. A chat átlátszó, ebbe sem tudok belekötni.
Egy dolog azért mégis van. Hiába nézegettem, a fejléc nem tetszik. Aztán rájöttem, hogy mégsem azzal van problémám, mert amikor bemásoltam ebbe a bejegyzésbe, rögtön jobbnak tűnt. Sokáig gondolkoztam azon, hogy ez hogyan lehetséges, majd megfejtettem: nem tetszik a sablon, amit használsz. Túl nagy a köz a háttér és a fejléc között, az a vastag fehér csík, szegély vagy minek nevezzem, elrontja. A helyedben lecserélném egyszerűre, és azon belül is azt hiszem a feketének van olyan vékony szegélye ott, ami illene a fejlécedhez. A színét természetesen át tudod majd állítani fehérre, amiatt ne aggódj.
Az oldalaid megint csak kifogástalanok, mindent leírtál a szereplőidről és a turnéról - imádom, hogy jótékonysági -, ami érdekelheti az olvasót. A többit meg majd megtalálhatják a fejezeteid soraiban.

Történet:
Igaz, hogy van benne egy fiúbanda, ennek ellenére nem érzem olyan sablonosnak, mint az elején hittem, hogy lesz. Pozitívan csalódtam a történetedben, mégpedig azért, mert valami hihetetlenül kidolgozott. Odafigyelsz minden egyes apróságra, amitől olvasás közben már-már úgy érezem, én is ott vagyok a fellépéseknél, az interjúknál, a szálláson vagy a turnébuszon.
Aubrey már rögtön az elején megtudja, hogy a fiúk tabunak számítanak, az viszont még nem derült ki, hogy miért. Engem személy szerint ez a szál fogott meg a leginkább, ennek ellenére több apróság van, ami felkeltheti az olvasóid figyelmét. Olvastam, hogy azt írtad az egyik rész alatt: Aubrey csak egy srác iránt táplál gyengéd érzelmeket, és csak az egyik srác tekint rá többként, mint egy egyszerű haver. Ennek ellenére két potenciális jelölt jelent meg, két különböző, mégis egyformán aranyos személyiséggel. (titkon Bradnek szurkolok). Jó, hogy nem lökted bele a lányt egyből az egyikük karjaiba. Jó, hogy Audrey maga sem tudja, szerelmes-e vagy sem. Jó, hogy csak a lány szemszögéből olvashatjuk a dolgokat, így a történet megmarad sejtelmesnek/rejtélyesnek.
Bármennyire is szeretnék, nem tudok sem hosszú kritikát írni - hiszen az akkor megy, ha van olyan rész, amibe bele lehet kötni -, sem rossz dolgokat felsorolni. Talán csak annyi, hogy nekem kicsit klisé volt, hogy Aubrey és Tris egy suliba jártak. Mivel ennek semmi kihatása a történetre, hiszen a fiú nem emlékezett rá, nem értem, miért kellett ezzel "elrontani" az egyediséget.

Szereplők:
Több fontosabb szereplőd van, megpróbálok mindenkiről írni egy keveset.
Aubrey: félénk, visszahúzódó lány, aki nap mint nap megküzd a félelmeivel. Nem tartja magát extra szuper tehetségnek - ennek ellenére az, hiszen a dalait is ő maga írja. Magára veszi az utálkozó leveleket, könnyen elpirul, ha bókolnak neki. Kissé ártatlan, nem csinál spontán őrültségeket és többnyire a zenén keresztül találja meg a közös hangot az emberekkel. Talpraesett, hiszen kétszer is kivágta magát a kínos helyzetekből (egyszer, amikor a fiúk felhívták a rádióban, majd akkor, amikor a gonosz műsorvezető nem volt túl tapintatos vele szemben). Fél a nyílt víztől, egyszer pánikrohamot kapott, de Brad segítségével leküzdötte. A fiúk így jellemezték egy-egy szóban: tehetséges, vicces, gyönyörű és bátor. Azt hiszem mindent elmondtak róla, még azt is, amivel a lány nincs tisztában.
Bradley: nagyon vicces és közvetlen srác, akinek így hat fejezet után úgy gondolom, hatalmas szíve van. Valahogy mindig ott van, amikor szükség van rá. Az anyukája pedig isteni ham and egg-et csinál. Volt egy jelenet, amiben kissé megnyílt, és elárulta, hogy félt attól, hogy csalódást okoznak az árváknak. Ezen látszik, hogy a látszat ellenére, ő sem rendíthetetlen.
James: szégyenlős, és meglehetősen tehetséges fiú. Ő a második jelöltem a banda azon tagjára, aki szerelmes lehet a lányba. (ő mondta, hogy gyönyörű) Mindenhova magával viszi a gitárját, ami számomra meglehetősen furcsa, de nem ismerem a bandát, csak egy-két számukat, így elképzelhető, hogy ez a valóságban is így van. Akkor pedig nem a te furcsaságod, hanem az övé.
Connor: róla sajnos nem tudhattunk meg túl sok mindent, csak annyit - és lehet tévedek -, hogy ő a legalacsonyabb a bandából.
Tristan: őrült. Egyszerűen nem lehet rá mást mondani, hiszen a szó jó értelmében tényleg az. Vicces és közvetlen, nagyon laza. Ő a legmagasabb srác a fiúk közül, aki dobol és, aki egy suliba járt a lánnyal (még mindig nem tetszik az ötlet, bocsi).
Leia: (gyorsan meg kell jegyeznem, mennyire sajnálom, hogy róla nem tettél ki képet egyik oldalra sem, mert érdekelne hogyan képzeled el) Aubrey menedzsere, aki szinte már a barátnője. Érdekes, mert van, hogy nagyon összeszedett és csak a munkára koncentrál, de van, hogy tényleg figyelmes és jó barátnő. Ő volt az, aki kitalálta a tabut, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy bejön neki a fiúk menedzsere.

Helyesírás:
Végre! Hosszú idő óta a tied az első blog, ahol nem kell regényeket írnom ebben a kritikán belüli pontban. Alapjáraton tisztában vagy a helyesírás szabályaival és egy-két elütésen kívül nem találtam semmit. Mindezt a fejezetek újraolvasásával orvosolhatod.

Összességében:
10/9 - a történeted kidolgozott, a szereplőidet nem lehet nem szeretni, az olvasó automatikusan szurkol azért, hogy minden jól sikerüljön. Cseréld le a sablont és sose hagyj fel a részletességgel. Sok sikert a továbbiakban is!

Millio puszi Xx
szerecsendio

2 megjegyzés:

  1. Drága szerecsendio!

    Sajnálom, hogy csak most reagálok kedves szavaidra, bevallom, az elmúlt néhány napra akaratomon kívül száműztem magamat a blogvilágból.
    Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet a fejléccel kapcsolatos bakira, már javítottam is a sablonon. Bevallom, már nem tudom, miért találtam ki, hogy Aubrey és Tristan egy suliba járjon, annyi biztos, hogy mindketten átérzik majd milyen hazamenni, mikor Exeter környékére mennek turnézni.
    A tabu létrehozásának okára még később természetesen kitérek, és a terveim között szerepel a magyarázatot tartalmazó fejezet képeként Leiát kitenni. Én egyébként Karen Gillanként képzelem el.
    Hű, nem is tudok mást mondani, mint köszönöm-köszönöm-köszönöm! Sokat dobott a kitartásomon és a történetbe vetett hitemen a pozitív kritikád!

    xx, Kenzie

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kenzie!
      Egyáltalán nem gond, hogy csak most reagálsz, mert már annak is örülök, hogy írtál - hisz vannak, akik elvárják a kritikaírótól a velős és hosszú véleménynyilvánítást, válaszolni viszont már nem válaszolnak.
      Nagyon szívesen, örülök, hogy tudtam segíteni, hiszen a blogod már eleve nagyon jó. Annak meg pláne örülök, hogy az pozitív és őszinte kritikám dobott a kitartásodon és a történetbe vetett hiteden. Mindig olyan jó ilyet hallani :) További sok sikert, a Tristanos dolog pedig elnézhető, de engem akkor is zavart :/
      Millio puszi Xx

      Törlés