2014. július 29., kedd

Interjú - Riri

Sziasztok!
Nos, új hónap - igaz, már egészen a vége felé járunk, de hát akkor is -, új blogger. Amikor elkezdtük ezt a blogot, megfogadtam, hogy minden hónapban hozok egy interjút, egy általam tehetségesnek vélt bloggerinával/bloggerrel. Ezúttal Riri lett az áldozatom. Ha valaki nem ismerné, akkor olvassa el nyugodtan ezt a bejegyzést, mert ő egy nagyon kedves és tehetséges lány.

Ahol megtalálhatjátok:
---------------------------------------
szerecsendio: Először is; szia! Köszönöm szépen, hogy elvállaltad az interjút. Volt már részed hasonlóban, vagy ez az első alkalom, hogy felkértek ilyenre?
Riri: Szia! Én köszönöm, hogy felkértél rá. Volt már ilyen, de azok versenyek nyereményeihez kapcsolódtak, azon kívül még csak egyszer, egy projekt erejéig lettem meginterjúvolva.

szerecsendio: A blogod nagyon egyedi, még sohasem találkoztam ilyennel - amiben egyszerre van jelen az akció, a fegyverek, a szenvedély, a vadság és a fantasy, misztikummal vegyítve. Ha jól tudom, egy könyv az alapja. Melyik? Kérlek, mesélnél róla? Mikor döntötted el, hogy neked meg kell írnod Shiny történetét?
Riri: Igen, alapjául Joss Stirling Lélektársak c. trilógiája - Finding Sky, Stealing Phoenix, Seeking Crystal - szolgált, a fanfictionöm felfogható a sorozat negyedik részeként is. Az eredeti történet savantokat állít a középpontba, olyan embereket, akik valamilyen különleges, legtöbbször mentális képességgel rendelkeznek, például telekinézis, jövőbe és múltba látás, érzelmek olvasása, stb. Minden savatnak létezik egy párja valahol a nagyvilágban, egy lélektársa, aki fenntartja benne az erejük miatti kényes egyensúlyt, kiegészíti őt, és akivel pontosan egy időben fogantak meg. De mivel a lélektársak kontinensekre is lehetnek egymástól, a legtöbben nem járnak szerencsével, akár örökké is kereshetik őket.
A trilógiában szereplő Benedict család szintén savantokból áll, a hét különböző személyiségű fiútestvér - Trace, Uriel, Victor, Will, Xavier, Yves és Zed - is azon van, hogy a lélektársukat megtalálják. A könyvek a három legfiatalabb fiú párjainak szemszögeiből íródtak, az ő történetüket kísérhetjük végig, ami első látásra egy könnyed kis szerelmi kalandnak tűnhet, pedig valójában sokkal többről van szó. 
Mikor elkezdtem olvasni az első kötetet, abban a hitben voltam, hogy az írónő majd szépen mind a hét testvérnek szán majd egyet-egyet, végül viszont kicsit csalódtam, mikor kiderült, hogy tévedtem és a hétből csak négyen lesznek szerencsések. A harmadik legidősebb fivérrel, Victorral már a kezdetektől fogva nagyon szimpatizáltam, tetszett, hogy minden helyzetben képes volt higgadt maradni, ugyanakkor túlságosan is munkamániásnak tűnt, nagyon elhivatott FBI ügynök volt. Emiatt folyton visszakanyarodtam ahhoz a gondolatmenethez, hogy vajon milyen is lehetne az ő lélektársa, mennyiben változtatná meg a hűvös és szigorú férfi személyiségét, milyen nő illene hozzá. Mire észbe kaptam, megszületett a fejemben a bérgyilkos Shiny karakterének alapja, és bár az utolsó kötet epilógusában az írónő utalt rá, hogy a három kimaradt testvérnek merre is lehet a lélektársa, akkor már Sunshine annyira a szívemhez nőtt, hogy nem akartam tőle megválni, plusz a történetnek is volt egy szilárd váza, amit mindenképpen szerettem volna megírni. Végül hivatalosan megszületett a Catching Sunshine - hogy a cím is passzoljon az eredetihez -, Victor lélektársával a főszerepben.

szerecsendio:  Ez nagyon érdekes. Szerintem megkeresem az eredeti könyveket is. Nem is olyan régen nyílt egy új blogod, Tükörkép címmel. A főszereplő lány a Trónok harca egyik karakterét alakítja. Ezek szerint egy rajongóra bukkantam?
Riri: Én mindenképpen ajánlom, nyári olvasmánynak tökéletesek.
Bizony, a blog nemrég nyitotta meg kapuit, és bár az is tény, hogy imádom a Trónok harcát, az egyik kedvenc sorozatom - könyvben sajnos még nem olvastam -, a két történetnek mindössze annyi köze van egymáshoz, hogy mindkettő fantasy kategóriába sorolható. A Tükörképben azt használtam ki, hogy a sorozatban Daenerys Targaryen karakterét alakító Emilia Clarke a szerepe miatt szőke, míg a való életben barna hajú, s pont hajszínben különbözik egymástól a két hasonmás főszereplőm, Gwendolyn és Tiana, így egyszerre kölcsönözhette mindkettejük arcát. És persze az sem volt hátrány, hogy ő hasonlított a legjobban ahhoz az elképzeléshez, ami a fejemben megjelent, mikor a lányokra gondoltam.

szerecsendio: Ezek szerint minden karakteredet te magad képzeled el, anélkül, hogy konkrét emberre gondolnál, csak ezt követően keresel hozzá illő sztárokat? Nem félsz, hogy egyszer nem találsz olyat, amilyet szeretnél?
Riri: Pontosan, legtöbb esetben így megy. Általában szerencsém van és egy-egy híres vagy épp kevésbé híres ember közel áll az elképzeléseimhez, de volt már olyan, hogy jó másfél órán át kerestem arcot egy karakteremnek. Nem félek, mert ha minden kötél szakad, lejjebb adok az elképzeléseimből. Számomra a fejlécen és a szereplők menüpontban található személyek csupán támpontok, megkönnyítik az olvasók számára azt látni, amit én. Viszont ha írás közben jellemzem őket, mindig a fejemben lévő arc alapján teszem.

szerecsendio: Veled előfordult már, hogy az egyik részben például még a kék, a következőben már zöld volt a szereplőd szemének a színe? Ha ilyen nem, egyéb más baki?
Riri: Nem, az ilyenekre mindig igyekszem figyelni. Viszont olyan már volt, hogy egy fejezetben véletlenül egy évet öregítettem egy szereplőmön, de azt az átolvasás és javítás során korrigáltam. 

szerecsendio: Láttam, hogy van egy animeszerű blogod is, ahol a kosárlabda is feltűnik. Te magad is űzöd ezt a labdajátékot, vagy teljesen véletlen?
Riri: Nem, én nem űzöm, viszont a kosárlabda az egyik kedvenc sportom - az NBA meccseire mindig próbálok időt szakítani, hogy megnézhessem -, a történet, a Fulminant Pass pedig szintén egy fanfiction, ami egy kosaras anime alapján íródott.

szerecsendio: Én is nagyon szeretem a kosárlabdát. Régebben kosaraztam is. Téged sosem vonzott? Fontosnak tartod egyáltalán, hogy az emberek sportoljanak?
Riri: Dehogynem, nagyon is! Azonban ahol lakom, ott sajnos erre nem volt lehetőség. Természetesen magát a sportot fontosnak tartom - én edzőterembe járok, plusz ha megoldható, télen a sípályákon hasítok -, ha másért nem, hát mert négy évnyi biológia tagozat során az egészséggel kapcsolatos dolgokat annyira a fejünkbe verték, hogy már akaratlanul is figyel rá az ember.

szerecsendio: Visszatérve a Catching Sunshine című blogodhoz. A főszereplőid szinte megszállottan szeretik kedvenc fegyvereiket és kitűnően ismerik szinte az összes pisztolyt. Ezzel te is így vagy, vagy esetleg más segített ennek a résznek a kidolgozásában?
Riri: A szüleim és apum családjának legtöbb tagja vadászok voltak, így talán örököltem tőlük némi érzéket arra vonatkozóan, mi micsoda, mit hogyan kell használni. Nagyon szeretem az akciófilmeket is, amikből sok mindent el tudtam lesni, de emellett több dolognak utánajártam, néhány jelenet előtt órákat keresgéltem a neten, hogy biztos minden valósághű legyen. 

szerecsendio: A helyszínek kiválasztásában is ilyen alapos vagy? Mármint Shiny és Victor rengeteg szép helyen randiztak már, mind egytől egyik csodás és egyedi volt. Honnan jött a világítótorony ötlete?
Riri: Mindig igyekszem valami újat, a történetben addig nem látott helyszínt kitalálni, legyen szó Shiny egyik akciójáról, vagy éppen egy randijukról Victorral. A világítótoronyhoz az alapötletet a Siófokon felújított víztorony adta, aminek a tetején egy kis kávézó is működik, végül ezt fejlesztettem tovább, a többi már spontán jött magától.

szerecsendio: Láttam, hogy benne vagy a Firerose nevezetű design blogban is. Mit szoktál ott csinálni? Hogyan találtál rá a lányokra?
Riri: Kritikákat és cikkeket írok Leona Goldwinnal és a tegnap hivatalosan felvett szerkesztővel, Zsófival. Testvériesen lett elosztva, így van három design szerkesztő és három kritikus. Khyirával együtt voltunk benne a Dare To Dream csapatában egy ideig, mikor annak vége lett, pár hónap után megkeresett, hogy nem érdekelne-e dolog - a többieket akkor még egyáltalán nem ismertem, maximum csak a munkáikról. Igent mondtam, és egyáltalán nem bántam meg a döntésem, szerintem igazán szuper kis csapat vagyunk így hatan.

szerecsendio: Nagyon szépen köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. Lehetne még egy kérésem? Csatolnál egy képet, ami leginkább leírja a mostani érzéseidet? Elmondanád, miért pont azt választottad, amit?
Riri: 
Én köszönöm a lehetőséget. :)
Talán ez lenne az a kép, ami jelenleg a legjobban illik hozzám. Odakint éppen vihar van, és hamarosan az életemben is elkezdődik valami új, ismeretlen, váratlan és hirtelen, én mégis csodásan és szabadnak érzem magam mindennek a közepén, várom, hogy lecsapjon, aminek jönnie kell.

Millio puszi Xx
szerecsendio

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése